Angel's Song

Az Angel's Song dallama igazán fülbemászó. Amikor megkaptam a demot Yukumitól, egyfajta rockos, mégis szomorú hangzást véltem felfedezni, de miután HAL feldobta az egyedi elrendezésével, másabb lett... Azt hiszem, úgy már valóban tükrözte a belső énem. A PV-t Sunaga rendezte, a Greatful Days is az ő munkája. A klipben farkassá változok és megküzdök egy gengszterbandával. Amikor először hallottam ez előbb említett átváltozás ötletéről, eléggé meglepődtem



Greatful Days

A dalszöveg témája elég egyszerű, és elsőre talán nem is tűnik valami sokatmondónak... Pedig tulajdonképpen igen is van tartalom a könnyed dal mögött. Direkt ilyenre terveztem. A felvétel alatt is csak mosolyogtam és mosolyogtam. "Nyugodtan lehetünk egy kicsit rakoncátlanok, hiszen nyár van, az önfeledt szórakozás ideje" - ez lett a PV témája. Ha az ourselves-t egy rémálomhoz hasonlítanám, akkor a Greatful Dayst egy vidám álomhoz.



Because of You

Az egyik barátom találkozott valakivel, akivel nagyon megszerették egymást. Egy darabig minden nagyon szép volt és jó, de egyszer csak minden véget ért. Aztán megkérdeztem tőle "Mit gondolsz, szerinted jobb lett volna, ha soha nem is találkoztok?" , erre ő mosolyogva így felet: "Örülök, hogy találkoztunk, hiszen amíg össze nem vesztünk, boldogok voltunk.", ez valahogy megmaradt bennem és ennek hatására született meg a Because of You. Javasoltam Tange-sannak, hogy a PV-ben is azok a táncosok szerepeljenek, akikkel a turnékon dolgozom, mert az A museum turnén rendkívül mély benyomást tettek rám. Nekik hála, a hangulat is sokkal jobb volt.



ourselves

Ez egy klassz, mégis letisztult dal. A romantika helyett inkább az életről magáról éneklek, nem csak a boldogságról. Hiába vagyok elégedett önmagammal, mégis végtelen szomorúságot érzek - erről az érzésről akartam írni. A PV-ben egy teljesen őrült világ rabja vagyok, feltűnő sminkben és ruhában. Tudósok szakítják szét a posztereimet és mindenhol hátborzongató anti-fanok, akik az arcomat ábrázoló maszkokat tettek fel a fejükre. Ez a videó egy teljesen más világ, melyet Tange alkotott.



Hanabi ~episode II~

A Hanabi tavaly nyáron jelent meg a H című kislemezemen. A DVD-n lévő 7 PV közül ez az egyetlen, melyet nem stúdiós díszletek között vettünk fel, hanem a Kujukuri Beach-en. Napkeltétől napnyugtáig forgattunk, közben pedig folyamatosan az időjáráson aggodalmaskodtunk. A szürke, párás tenger, az üvegen lefolyó eső, a hulló könnycseppek és a dühös gitárjáték. Majd a végén a tűzijáték. Mindezek és a szomorú arckifejezéseim, a nyár végét szimbolizálják.



No way to say

Szeretném elmagyarázni, de valahogy mégsem tudom. Szavaim elakadnak. Volt idő, amikor úgy éreztem, borzalmas vagyok a kommunikációban és önmagam kifejezésében. Amikor ezt elmeséltem másoknak, ők azzal vigasztaltak "Ne aggódj, mindenki érez így néha". Ezek a szavak ihlettek meg. A Real Me rendezőjét, Kamimura-sant kértem fel a PV készítésére. Az utcasarkon állva a Télapó zsebkendőket osztogat a járókelőknek, nekem viszont másmilyen színű kendőt ad. Amikor pedig ismét belebotlok, egy vörös csomagolású ajándékot nyújt át. A mai világban már jóformán csak e-mailen vagy valami más személytelenebb, közvetett módon osztjuk meg egymással a mondandónkat. De én hiszem, hogy egy kézzel készített ajándékban vagy levélben ott van valami plusz, mely a törődésünket fejezi ki. Ezt az érzést szerettem volna filmre vinni.



forgiveness

Úgy vélem, mindegy hány éves valaki, vagy az életének mely szakaszában van, mindannyiunkban rejtőzik valami közös. És ez a szeret. Kisbaba korunk óta, de még miután nagyszülőkké váltunk is tudjuk, mi az a szeretet. A cím, mint forgiveness, több dolgot is kifejez, például a vágyakozás, a megbánás vagy a komolyság. Nekünk, Japánoknak, külön szavunk van arra, hogy engedély (yurusu) és engedékenység (kandai na), és ezek közül az utóbbi jellemzi igazán a dalt. A PV jóformán tömény CG, és még így is volt a rendezőnek, Okoyama-sannak néhány ötlete, hogy ide meg ide még mit kéne tenni. Mindeközben én is ki sem látszottam a munkából, szóval nem volt könnyű.



Memorial Address

A címadó dal, mely egyben a bonus track is. Ez az egyetlen dal, melyet végig együtt, a bandával vettünk fel. Eredetileg úgy volt, hogy majd szépen elmegyek a stúdióba és akkor majd egyedül lerendezem a dolgot, de aztán ott volt az egész banda a háttérvokalistákkal együtt. Ahogy hallottam őket játszani, én is énekelni akartam. Yo-chan gitárjátéka, Enrique basszusa, Shingo zongorája... Teljesen megnyugatott, ahogy hallottam játszani azokat az embereket, akik végig támogattak. Valahogy szükségem is volt rá. Memorial Address... Számomra ez egy nagyon különleges dal, és mikor elkészült, ugyan olyan fontos lett, mint a 'teddy bear' (a Duty albumon).



Saját fordítás