Az új album a csodálatos Next Level címet kapta, de ez a két szó sem elég, hogy megfelelően jellemezze e korongot. Óriási, valóban óriási. Ez minden, amit mondhatok *nevet*
Ayu: Bancho is ugyan ezt mondta *nevet* De tudod, ezúttal én is úgy gondolom, hogy tényleg óriási.


Mikor született meg az album koncepciója?
Ayu: Maga a Next Level szó már egy ideje belevéste magát a gondolatomba, aztán el is kezdtem gondolkodni azon, hogy mégis mi lenne méltó e címhez. Jelképesen visszatérni az alapokhoz, vagy tenni egy hatalmas lépést előre? Aztán arra jutottam, hogy "a fő az, hogy nem állhatok meg, tovább kell mennem". Ezután jutottunk el odáig, hogy elkezdtük kivitelezni a dolgokat.


A Green-t hallgatva én úgy érzem, a következő szintre történő átlépésed már tavaly megkezdődött. Akkor nyilván az album is hasonló színvonalú lesz.
Ayu: Így igaz. Amikor a Countdown Live alatt a Greent énekeltem, csak az járt a fejemben "és itt a nagy áttörés", szinte le is sokkolt.


A blogodat elnézve, gyakran láthattunk olyan képeket, ahol a fejedet fogod.
Ayu: Ezúttal lehetőségünk nyílt több új dolgot kipróbálni, mint eddig bármikor, továbbá módunkban állt variálni, hogy milyen érzelmeket vigyek a dalba vagy milyen énekstílust alkalmazzak. Az is megesett, hogy a kemény próbálkozások ellenére sem mutathattam fel semmi érdemlegeset. Még olyan dolgokon is el-eltöprengtem, hogy vajon skizofrén volnék?


De hiszen az nagyszerű, ha vannak választási lehetőségeid, nem?
Ayu: Nem, engem nyugtalanított. Viszont a kezdetektől fogva kellően el tudtam merülni a zenében. A stúdiós stáb is átlépett a maga következő szintjére és bátran álltak elébe a kihívásnak. És azt hiszem a hozzáállásuk, a szenvedélyük visszaköszön minden egyes dalból. A dalok felvétele pedig viccesen zajlott.


A Sparkle PV-je igen nagy hatást gyakorolt rám. Szép munka *nevet*
Ayu: Ahaha. Az számomra is egy igazi meglepetés volt *nevet* A rendező, Shimoko zsenialitása szinte kirobbanó!


Áprilisban kezdődik a várva várt turné
Ayu: Mondtam is a stábomnak, hogy ne fogjátok vissza magatokat, szárnyaljátok túl ismét az elvárásaimat. Már előre tudjuk, hogy mi vár majd ránk, szóval ha megfontoltan cselekszünk, akkor nem lehet semmi baj. Ezt az egymásba vetett hitünkre és bizalmunkra építjük. Az albumra, akár csak a színpadra jellemző a "következő szint", és a szívem is nyitott, így képes lesz elérni. Ez igazán boldoggá tesz.


Csak úgy mint Ayu, sokan mások is szeretnének tenni egy nagy lépést előre. De mi motivál, mikor akadályba ütközöl?
Ayu: Úgy hozom a döntéseimet és tűzöm ki a céljaimat, hogy a "Tedd csak meg" elvet követem. Merj lépni és ne azon aggódj, hogy mi lesz legközelebb. Ha lépsz, előbb-utóbb úgy is meglesz az eredménye. Ne azon görcsölj, hogy mi lesz ezután, azt úgysem tudja senki. Szóval az aggódás helyett merj tenni valamit.


Ayu számára most mik jelentenek kihívást?
Ayu: Azt hiszem nem lehetek sem elégedett, sem elégedetlen önmagammal, de elég frusztráló folyton azzal hajtani magam, hogy muszáj mindig mindent 100%-osan tökéletesre megcsinálnom. Én már azzal is megelégszem, ha egy kis zenei részlet is jó és eltalált lesz, vagy valami jót sikerül letennem az asztalra, de még akkor is, ha jól érzem magam. Úgyis tudom, hogy nem lehetek tökéletes, mert emberből vagyok, de mindig törekszek a legjobbra, próbálok fejlődni. Mindig igyekszem valami motivációt találni és mindig tűzök ki magamnak egy célt. Így megy ez nálam. Van, hogy nem mindig kapok az első próbálkozásra erőre, de próbálok mindig bizakodó lenni. Amikor keresek valamit, hiszem, hogy bármilyen körülmények között meg is találom. De tényleg. Van, amikor túl magabiztos vagyok és hiszek benne, hogy sikerrel járok, akkor már is úgy érzem, hogy elértem egy célt. Ilyenkor minden kitisztul előttem és megpróbálok még egy szintet továbbmenni, újabb célt tűzök ki. Mindig próbálok messzebb és messzebb eljutni, szóval számomra az a kihívás, hogy minden egyes újabb kitűzött célomon sikeresen túljussak.


Mik teszik Ayut igazán boldoggá?
Ayu: Az én drága rajongóim. Meg talán még az is, mikor bizonyos dolgok várakozáson felül sülnek el. Viszont azt nagyon utálom, amikor hasztalan dolgokra kell fecsérelnem az időmet. Aközött is tudnom kell különbséget tenni, hogy mi az amit nem akarok megtenni és mi az, ami egyenesen irritál. Plusz vannak emberek is, akik elrontják a kedvem, olyankor néha elgondolkodom azon, hogy "He? Nem igaz, hogy rájuk meg nem haragszik senki?" Ha valami miatt zaklatott vagyok, az ma van, az a mai nap problémája és holnap már nem számít. És amikor másnap felkelek, akkor azt hiszem, magamnak is az a legjobb, ha csak az érdekes és a szép dolgokra emlékszem.


Nyilván sokszor vágtak már hozzád jelentéktelen, mégis bántó szavakat.
Ayu: Hát hallottam már rosszindulattal átitatott dolgokat. Azt hiszem annyi, hogy "nem hiszem" is elég arra, hogy kifejezd, te másképp vélekedsz. Bár ez sem túlzottan észérvekkel alátámasztott, bőven kifejtett, meggyőző vélemény. Ráadásul ha olyan ráhagyó, beletörődő hangnemben mondod, akkor sértő is lehet. Szóval én személy szerint nem szeretem ezt mondani, ezt a kifejezést használni. A legjobban akkor fájt, mikor valaki úgy súgta a fülembe.


Szerinted mi a közös azokban, akik csak akkor érzik jól magukat, mikor Ayuval vannak, és azokban, akik inkább kicsit távolságtartóbbak?
Ayu: Csak néhány ember van, aki igazán értékes számomra, és azt hiszem a bennük lévő közös vonás a nagylelkűség. Nagyon érzelmes ember vagyok, úgyhogy amikor valaki olyannal kell együtt dolgoznom, aki jellemében hasonlít rám, az nem bizonyul jó párosításnak. Tipikusan az az idegesítő effektus játszódik le, mikor mindig le kell törölgetned az üvegasztalt, akárhányszor ráteszel egy üvegpoharat *nevet* Ezért kedvelem inkább az ellenkező személyiségű embereket az őrült "gyahaha~" nevetésükkel.


Miféle hely az a következő szint, ahová Ayu tart?
Ayu: Mivel Ayumi Hamasaki soha nem áll meg és folyamatosan fejlődik, ezért maga a célállomás nem olyan fontos, mint az, hogy folyton haladok előre és megyek tovább. Amit ő előre eltervezett, még ha más irányba tartva is, de véghezviszi. Megállíthatatlanul tart előre, mert valami hajtja és mire észbe kap, már egy következő pályán van és közbe nem gondol olyanokra, hogy "Ayumi Hamasaki azt és ezt akarja tenni". Mindig az a legfontosabb, amit az adott pillanatban érez. Például amikor visszatért a fekete hajhoz... az sem azért volt, mert meglepetést akart okozni, én nem is szándékos kinézet változtatásból, csupán abban a pillanatban ahhoz volt kedve, és ez már is elegendő ok volt arra, hogy meg is tegye. Sok SCawaii fotót is készített, és miután ezzel végzett, Ayumi Hamasaki, mint előadó, már indult is tovább a következő szint felé. Most is ugyan ezt csinálja. Azért tesz dolgokat, mert meg akarja tenni őket.


És mi a helyzet a privát Ayuval?
Ayu: Nem mindig sikerül válaszolnom a mailekre vagy felvenni a telefont, ennek nem is nagyon örülnek a barátaim. Mondják is, hogy "kérlek légy figyelmesebb. Sokszor annyira nehéz kapcsolatba lépni veled, hogy inkább csatlakoztam a fanclubodba"... Ez már önmagában egy következő szint, nem? lol


A fanclubtagok számára vezetett napló igencsak naprakész, nem? Van, hogy egy nap többször is postolsz. És ezek a bejegyzések nagyon őszinték is. Úgyhogy a barátaidnak, akik nem tudnak kapcsolatba lépni veled, vagy csak szimplán aggódnak, elég elolvasni a blogodat, igaz? *nevet*
Ayu: Ahaha! Igen, így van. Mindenről beszámolok, amit csak teszek, és az érzéseimet is kiírom magamból, szóval elég könnyű megérteni.


Szóval szerinted már az alapján tudtam volna írni most rólad egy cikket, ha elolvasom a blogodat és meg sem interjúvollak?
Ayu: Meglehet, mivel az az egyik legértékesebb hely a számomra. Egy hely, ami csak Ayuról szól, vele a még felfedezésre váró következő szintről.



Saját fordítás