Fly High

Rappelek a dalban! A magazinokban mindig ott virított, hogy "Ayu következő kihívása - rappelés!", emlékszel? *nevet* Először úgy terveztem, hogy írok egy bevezetőt a számhoz, de amikor hallottam Nagao-san demo szalagját és rajta az angol rap betétet, nagyon megtetszett. Úgyhogy kitaláltuk, hogy mi lenne, ha megmaradna a rap rész, csak az angol szöveg helyett írhatna egyet Ayu.  De akárhányszor úgy voltam, hogy na most írni kéne, egyszerűen nem tudtam... Aggódtam. Akárhányszor belekezdtem egy újabb sorba, az mindig elütött a másiktól, ezért volt olyan nehéz. Ráadásul a rímek terén sem mozgok túl otthonosan, úgyhogy a magam kis tudása alapján kellett valamit összehoznom, hogy meglegyen a sorok végén az összecsengés, és hát ebben nem vagyok valami jó. Kicsit aztán olyan 'Ayu monológja' érzést kelt az egész. Lehet, hogy a hallgatók nem nagyon hallják ki a rappelést, de szerettem volna, ha nem csak azon a hangomon hallanak, amin éneklek. Ezért is akartam így ezt a dalt.


Trauma

Az 'A'-n található négy dal közül ennek a megírása okozta a legtöbb fejtörést. Amikor a refrént írtam, amit egy reklámban is használtak, akkor úgy éreztem, sikerült kifejeznem egyfajta aranyos, pozitív, olyan 'ugorjunk fel a levegőbe' féle érzést, viszont ezt nem tudtam tovább vinni a dal többi részére. A szavak nem jöttek, én pedig még koncentrálni sem tudtam. Pedig tudtam ám, hogy miről akarok írni, csak valahogy olyan káosz volt a fejemben. Összeütközésbe került az, amit akartam írni és amit valóban gondoltam, emiatt aggódtam is egy kicsit. Szóval át kellett gondolom, hogy na akkor most miről is fogok én írni. Eddig soha nem használtam ilyen szavakat, mint 'kegyetlenség' és 'elmezavar', úgyhogy töprengtem is azon, hogy valóban használnom kéne ezeket a szavakat vagy esetleg nem-e lehet mással helyettesíteni. De végülis örülök, hogy használtam őket, mert így, ezekkel valóban ki tudtam fejezni az érzéseim.


And Then

Először is, végy egy épületet, amely még építés alatt áll. Ha látsz valakit, aki szintén olyannak tűnik, az nem azt jelenti, hogy tökéletlen volna, csupán annyit, hogy nem képes fejlődni, mert magán kívül senkit nem ért meg. De ez egy kívülállónak nem tűnik fel, hiszen a legbelső érzéseiket senki sem láthatja. Ebben a dalban Ayu ezt próbálja kifejezni.
Míg a 'To be'-ben a 'tökéletlenség'-et használtam, addig az 'And Then'-ben a 'befejezetlenség'-et, nyilván nem véletlen. Természetesen komolyan veszem a dalszövegírást, de néha el-el játszadozok a szavakkal. Azt pedig nyilván sokan nem vették észre, hogy a 'Nem maradhatok ugyanazon a helyen örökké' sor az A Song for XX-ben is feltűnik.


immature

Az immature dalszövege egy napon született az And Then-ével. A dal tulajdonképpen már akkor kész volt, mikor még csak az első albumomon dolgoztam, gondolkodtam is azon, hogy rátegyem-e vagy ne, aztán végülis úgy döntöttem, hogy majd kiadom egy kislemez formájában. És most végre, majd' egy évvel később a nagyközönség elé tárhattam ezt a dalt, de ez idő alatt sok módosításon esett át, úgyhogy egy teljesen új dalszöveget is írtam hozzá. Az And Then-nel íródott egy napon, egy témában, mégis a kettő közül ez a derűsebb. Ez arról szól, hogy milyen, mikor szembekerülök valami tökéletlen dologgal. Az And Then úgyszintén ezt meséli el, csal szomorkásabban, mert immár nyugodtabban nézek magamra és szembe a dolgokkal, már tudok róluk beszélni.


Boys&Girls

A Boys&Girls volt az első maxi-single-öm, szóval talán ezzel jó sokan megismertek, nem? Általában a borítókat műteremben fotózzuk, de mivel ezúttal a borító méretei is eltértek a szokásostól, így most a szabadban, a tengerparton készítettük a képeket, amik eléggé különbözőre sikeredtek *nevet*
Ez időben úgy éreztem, hogy nem csak a munkámban, hanem a magánéletemben is nehézségekbe ütköztem. A Boys&Girls-t egyfajta fordulópontként értelmeztem, de ezt nem feltétlenül pozitív irányba értem, mégis próbáltam úgy megírni a dalt, hogy ne tükrözze annyira a saját zavarodottságomat, ezáltal maga a szám se legyen félreérthető. Úgyhogy a magánéleti nehézségeim nem mentek a munkám rovására. Most ahogy így visszagondolok... elég nyugodtan viseltem az akkori dolgokat.



To be

Habár a Do As Infinity már debütált, mégis ez az első alkalom, hogy Nagao-san írt nekem egy dalt. Az első benyomásom az volt róla, hogy "egy hatalmas fal". De nem olyasfajta, amit képtelenség megmászni.
Az eddigi kislemezeim közül a To be refrénje a legkapósabb, de vajon mindenkinek sikerült is megjegyeznie? Még a dal megjelenése után is a 70-es évek stílusa jellemezte az öltözködésemet, például a TV fellépések alkalmával is sokszor hordtak kendőt a fejemen.


End roll

Még soha tudtam megnézni egyetlen filmet sem az elejétől a végéig, mindig félbe kell hagynom. Valahogy elakadtam és inkább otthagytam az egészet. A dalszövegírással is valahogy így vagyok, ha egyszerre írom meg, a vége valahogy furcsa lesz. Mert van, amikor hasztalan dolgok miatt aggódok és emiatt nem tudok azzal foglalkozni, amivel kéne. Az End Roll-t az a gondolat szülte, hogy egyszer márpedig végignézek egy filmet, mígnem a legutolsó jelenet is lepereg.



P.S. II

A P.S II az első albumomon lévő Powder Snow folytatása. Vajon azok, akik a Love ~Destiny~-vel és a To be-vel szerettek meg, az előtt még nem, azok most meg fogják hallgatni a Powder Snow-t is? Ezt a dalt egyébként egyfajta 'titkos üzenet'-ként szántam azoknak, akik a kezdetektől támogatnak. A lassúbb, nyugisabb Powder Snownál, a P.S II sokkal élénkebb, úgyhogy a két dal között azért van némi hangzásbeli különbség.
Akkor valahogy nem is találtam a megfelelő szavakat, amikkel kifejezhetném a hálámat, de igyekeztem mégis a lehető legideillőbb kifejezéseket használni. Talán kicsit engem is jelképez.



Whatever

Ez volt 1999-ben az első kislemezem. Az első szám egy 'version M' nevű remix változat volt, eléggé elütött az eddigi munkáimtól. Először úgy terveztem, hogy ez eredeti verzió, a 'version J' lesz az első szám, és a 'version M' a második. Kicsit tartottam attól, hogy aztán mi sül ki abból, hogy felcseréltem az eredeti sorrendet, aztán jobban sült el, mint ahogy arra számítottam.



Too Late

Too Late és End Roll. E két dal ugyanazt hivatott kifejezni, ugyanazokat az érzéseket mesélem el benne, mégis a dallamban ellentétes technikát alkalmaztunk. Maga a kifejezés, hogy 'too late' nem sok jót jelent, de a dal arról szól hogy,l van valami, amit időre el kell készítened. Csak próbálod, próbálod, de minden egyes lépéssel fejlődsz, ismerettel és tapasztalattal gazdagodsz és megérted a helyzetet, érted a körülményeket. Még ha nem is sikerül időre megcsinálnod, a végén akkor is valami jó sül ki belőle. De ha nem csinálsz semmi és csak vársz a csodára... akkor arra várhatsz, mert az ugyan el nem jön. Szóval ezen információk ismeretében a 'too late' jelentését tekintve már pozitívabb irányba tolódik.



appears

Mikor megírtam a dalszöveget, de még egyszer sem énekeltem el, már akkor éreztem, hogy ez még nem az igazi *nevet* Mostanáig a szövegeimben csak az 'atashi'-t és az 'anata'-t használtam, most azonban jött a főhős, a 'kimi'. Általában az emberek érzéseiről, gondolatairól éneklem, olyanokról, amik a szívben lakoznak. Itt használtam először a 'szerelmesek' kifejezést. Szerelmesek, akinek a kapcsolatát egy harmadik, kívülálló ember tökéletesnek láthat, vagy csak simán normálisnak. Amúgy a kislmezek darabszámát 300 000-re limitáltuk, az albumon lévő verzió pedig kicsit eltér a kislemezen lévőtől. Oh és a 'kisu' szót is most használtam először. Zavarban is voltam, amikor a PV forgatáson énekelnem kellett lol



monochrome

A monochrome témája egy tündérmese. Amikor kislány voltam mindig is tetszettek azok a történetek, ahol a hercegnő hozzáment a sármos herceghez. De most már felnőtt lettem és nem gondolkodhatok ilyeneken, komolynak kell lennem. "Egy hercegnő olyan szerencsés, gyönyörű ruhákat hord és finomakat ehet, igaz?" A dalszövegben úgy mondom "Ez a vicces, de szomorú, mégis kedves történet", itt vagyok de egy tündérmesébe kapaszkodom. Eddig lehetőségem volt sok dolgot megragadni és eléjük kapaszkodni, de most már itt az idő, hogy el is engedjem nagy részüket. Erről szól a dal.



Love ~refrain~

Az album elkészültéig próbáltam elfogadni a Love ~destiny~-t, de valahogy nem ment, nem éreztem a magaménak. Viszont amikor a Love ~refrain~ elkészült végre megnyugodtam és úgy éreztem, igen, ez az enyém.
Igazság szerint a Love ~refrain~ Tsunku zenéje alapján már akkor ott motoszkált a fejemben, mikor még a Love ~destiny~ sehol sem volt.
Aztán ez a dal lett a legutoljára felvéve az albumra. New York-ban stúdióztam fel. Akkor ezek szerint eddig a körülmények sem nagyon stimmeltek. Most már úgy érzem, mintha a Love ~destiny~ csak árnyéka, egy gyenge mása volna az erős, az igazi Love ~refrain~-nek.



Who...

Szerelem ez vagy mégsem? Szánalom vagy valódi együttérzés? Ezeket a kérdéseket tettem fel, a válasz rájuk pedig maga a dal. A cím végét pedig szándékosan hagytam nyitva. Azt akartam kifejezni, hogy egy bizonytalan helyen vagyok. Plusz még kicsit becsapós is, mert "Ez ilyen meg ilyen, de mégsem"
Nos akkor itt a vége, vagy inkább, úgy tűnik, itt a vége *nevet* Ez egy üzenet tőlem Nektek, amit meg is értetek, ha vártok 30 másodpercet...


Saját fordítás