A Poker Face-szel való debütálása után kéthavonta jelentetett meg új kislemezt, így most már öt kislemezzel büszkélkedhet; Ayumi Hamasaki karrierje 1998 óta töretlen. Az 1999-es évbe az új, első stúdió albumával az A Song for XX-el lépett be, ami rögtön új év napján jelent meg. A korongon 16 szám található, mindegyik szövegét maga Ayumi Hamasaki írta. Ráadásul a toplistákon is eljutott az első helyig.

Az album egyik belső oldalának sarkára a következő szavak voltak ráírva: "Húsz évvel ezelőtt születtem és életem során már számtalan arcot viseltem, de az igazi, színtiszta önmagam ebben a lemezben van"

Milyen kisgyerek voltál?
Ayu: Nem túl beszédes. Még most sem vagyok az a cseverészős típus, de gyermekként nagyon csendes voltam. Ha már valaki egy szimpla 'jó reggelt'-el üdvözölt, már attól elvörösödtem és a földre szegeztem a tekintetem és csak bólintottam. Bizonyára udvariatlannak tarthattak a felnőttek *nevet*

És mi a helyzet az iskolával?
Ayu: Amikor unalom volt és mindenki csak nevetgélt, azon töprengtem, hogy én miért nem nevethetek velük, odaillek-e egyáltalán. Bár a tömeg amúgy is fárasztott.

Voltak barátaid?
Ayu: Csak középiskola után értettem meg az igazi barát fogalmát. Sokat lógtunk volna együtt és cseverésztünk volna mindenféléről; azok voltak a jó idők. Bár soha nem hanyagoltam el emiatt a kötelességeimet, azért szorgos sem voltam *nevet* Falusi terület volt olyan helyek nélkül, mint például Shibuya. Én magam egyedivé alakítottam az egyenruhámat, rá is ment minden zsebpénzem *nevet* Azt hiszem így tudtam kifejezni a létezésem. De hogy mások miként láttak engem, arról fogalmam sincs.

Aranyos kis történet.
Ayu: Gyakran késtem, mert boldoggá tett, hogy mi van ha azt mondják "még nem érkezett meg" és aggódnak miattam.

Magányos voltál?
Ayu: Azt hiszem *nevet*


Nyilván sokan tudják, hogy tavaly év végén Ayumi egy napra feltűnt az All Night Nippon adásában. Visszatekintett a maga mögött lévő útra, amiből bizonyos részletek az A Song for XX-ben is visszaköszönnek. Nyíltan beszélt a körülményekről, amiben nevelkedett; hogy miként élte meg olyan fiatalon a szülei válását; hogy nem emlékszik az édesapja arcára és az anyukájáról is mesélt, akit csak mommy-nak hív. A legnagyobb természetességgel beszélt az eddigi életéről és azokról, akik támogatják. Amikor megkérdeztem, hogy mégis miként tud magáról ekkora terjedelemben mesélni, üde mosollyal azt felelte: "Lehet, hogy mások számára ez meglepő, de én nem szégyellem a körülményeket, amik közt nevelkedtem. Számomra az volt a természetes. Nem azért meséltem róla, hogy ezáltal szimpatikus legyek, és nem is azért, hogy sajnáljanak.


Milyen volt a viszonyod az anyukáddal?
Ayu: Mivel már mindketten idősebbek vagyunk és én is megértettem különböző dolgokat, a kapcsolatunk sokat javult. De egyidejűleg létezik bennem az az érzés, hogy olyan akarok lenni mint mommy és az is, hogy nem akarok olyan lenni, mint ő. Ezek egyfajta rivális érzések. Például amikor közös képet készítünk: én szépen fényképezek, míg mommy nem igazán, és mindig kiabál olyankor, hogy "ez szörnyű lett" és eldobja a képet *nevet* Talán inkább olyanok vagyunk, mint a testvérek.

Ért már valami negatív élmény a családi háttered miatt?
Ayu: Általános iskolában néhány dologban szerettem volna hasonlítani a többiekhez. Például az én anyukám soha nem jött el megnézni mondjuk egy atlétikai szereplésen. Ilyen dolgokra gondolok. De ez soha nem bántott és nem is voltam mérges, mert így szoktam meg, ez volt a természetes. De tulajdonképpen most már kifejezetten hálás vagyok, mert nélküle most nem tartanák ott, ahol.

Milyen utat választottál a vicces középiskolai napok után?
Ayu: Mivel Fukuokát már felfedeztem, így Tokióba mentem gimibe. Önálló akartam lenni. A saját magam által megkeresett pénzből akartam ételt és szállást biztosítani magamnak. De ez részmunkaidős állással lehetetlennek bizonyult.

Mik voltak a benyomásid, mikor Tokióba jöttél?
Ayu: Rájöttem, nem igazán illettem bele a felnőttek a környezetébe. Ijesztő helynek tartottam Tokiót *nevet* Nem is tudom hányszor fordult meg a fejemben, hogy inkább haza megyek. És bár hiába vágytam haza, mégsem mentem, mert nem akartam azt hallani, hogy "Hamasaki-san elbukott, ahogy azt vártuk" A show biznisz világára sem vágytam, de úgy voltam vele, hogy ha majd hazamegyek, akkor úgy akarok hazamenni, hogy valamit már letettem az asztalra. Ha lett volna bennem valami erő, akkor nem számított volna, hogy kinevetnek.


Hamasaki-sant 16 évesen hívták énekelni. Egy olyan lánynak elég hirtelen felfedezés lehetett. "Unalmas volt végigjárni az osztályokat, ezért azon gondolkodtam, miként lehetne átugrani őket. Ahhoz, hogy még a hangomat is képezzem már fáradt voltam *nevet*"
Ahogy Hamasaki-san válaszol nekünk, mosolyogva gondol vissza azokra a napokra. Habár egyáltalán nem szeretett volna énekelni, mégis foglalkozni kezdett a dologgal, hála a producerének, aki arra bátorította, hogy írja meg a saját dalszövegét.


Hogyhogy mégis megírtad azt a dalt?
Ayu: Ha csak énekeltem volna, abban nem találtam volna semmi jelentőset. De miután megírtam a saját dalszövegem elfogadtam az éneklést is, ahogyan kiénekeltem a szavakat, amik a szívemből jöttek. Középiskolás napjaimban, amikor meg akartam érteni a saját létezésem, rossz élményeket is szereztem, de legalább rájöttem, miként láthatnak mások olyannak, amilyen vagyok.  Nagyon szeretek dalszövegeket írni. Olyan, mintha egy levelet írnék a világban mindenkinek.

Miként állítottad össze a legelső albumodat az A Song for XX-t?
Ayu: Ez az album nem csak egy kitalált képet mutat, hanem a valódi Ayumi Hamasakit. Minden benne van, a jó és a rossz egyaránt.

Úgy érted egyfajta összegzés az elmúlt 20 évedről?
Ayu: Azt hiszem nincs semmi rejtegetni való dolgom. És bár diáknak is tisztelettudó voltam, mégis bűnösnek éreztem magam. Utáltam ezt azt érzést, de miután beindult a karrierem legszívesebben mindenre azt mondtam volna 'jó ez így, nem igaz?' Aztán miután ekkora fordulatot vett az életem, úgy gondoltam, jobb ha már a kezdettől fogva nem rejtegetem a múltamat. Ez az, amiért mindent kiírok magamból.Szóval ha majd neked is lesz egy első albumod, úgy talán nekem is meg tudsz majd bocsátani *nevet*

Szóval az írással érvényesíted az érzéseid?
Ayu: Csak egy olyan ember van a világon, mint Te. Azt mondják, hogy mindenkinek három hasonmása kószál a világban, de a hasonlóság csak a külsőtökben mutatkozik meg. Úgy hiszem, egyetlen ember sincs, aki pontosan ugyan olyan, mint Te. Nyilván vannak dolgok, amiket nem tudsz megcsinálni, és olyanok, amiket pedig csak Te tudsz megcsinálni. Ez az amiért szeretem az embereket és ezért hiszem azt, hogy az emberek nem tudnak egyedül élni.

Habár már befejezted az albumot mégis még sok minden van, amiről írni szeretnél.
Ayu: Igen, időnként elkap ez az érzés. Viszont amikor a februárban megjelent kislemezemre kellett dalokat írni, akkor elszállt minden ihletem, így legszívesebben fogtam volna és elhajítottam volna a papírt. És ez a gondolat nem egyszer megismétlődött már bennem.


Álmatlan éjszakáin gyakran motoszkált a fejében a gondolat, hogy itt hagyja Tokiót. De egyszer, amikor a kocsiban egy hosszú alvás után Hamasaki kinyitotta a szemét, megpillantotta a hófedte tájat. "Azt mondtam látni akarom a havas tájat" Amikor a kocsival egy árokban ragadt az ujját felemelve kérte a Saruganseki (egy humorista duó, akik körbestoppolták a Földet - szerk.) segítségét. A hatodik, Whatever címet viselő kislemeze is hasonlóan furcsa alkalomkor készült. Meglepett, hogy az első száma a Version M egy euro dance stílusú szám.


Egy pillanatra eltöprengtem azon, hogy mi lenne, ha ezen az úton folytatnád tovább.
Ayu: Az alap Ayus szám a második szám a Version J. Remélem, hogy amikor az emberek megveszik a kislemezt, meg fognak lepődni a Version M hallatán. A produceremmel is beszéltem erről. Csodálkoztam is, hogy megengedte, hogy egy kis mókát csempésszek az idei év eme kiadásába.

Azt a pletykát hallottam, hogy idén is hasonlóan gyors tempóban jelenteted meg a munkáidat.
Ayu: Nem pletyka, ez tényleg így lesz. *nevet* Az 1998-as évhez képest már eléggé belejöttem a dolgokba, azt hiszem. Jelenleg nagyon sok mindent szeretnék még csinálni. Mostanában a dance ütemekkel játszadozgattam, de a következő számom lehet, hogy egy ballada lesz vagy valami reggae stílusú dal. Nem az számít, hogy mit csinálok, hanem az, hogy az emberek felismerjék, hogy azt én csináltam. Ilyen dolgokat akarok csinálni.

Úgy hallottam lesz egy titkos fellépésed márciusban.
Ayu: Egy kis helyen lesz, hogy mindenkivel rendesen láthassuk egymást. Össze akarom gyűjteni azokat, akik tényleg hallani akarják, ahogy éneklek. Aztán lehet, hogy majd egy turnén is elkezdek gondolkodni.






Saját fordítás