A fotózás utolsó napján Ayu nem volt túl beszédes. De visszagondolva, ez az, amit el akart mondani nekünk

Ayu: Tudod, gyakran mondjuk azt, hogy valaminek a vége egyben valami másnak a kezdete, és azt hiszem mindenki életében megtörténik, hogy átlép a következő szintre. És amikor erre gondolok, magam is előrébb szeretnék jutni, jobban teljesíteni. De ez nem csupán olyan, mint egy szeszély, vagy egy fogadás, ez egy kihívás, amit szem előtt kell tartanod azután is, hogy elhatároztad magad, és ezt nem szabad megszegni. Különben is, ez olyan mint egy kaland.


Az album készítése során Ayu azt mondta: "Minden egyes nap, a remény árnyékában a kétségbeesés is ott bujkált"

Ayu: Azt hiszem mindenkinek az életében vannak "következő szintek" (next level). Például egy új közösségbe mennek, vagy új munkát kezdenek... Nyilván minden lépést övezhet félelem vagy bizonytalanság, de úgy gondolom mindent meg kell próbálni, mert ez egy kaland, egy új kihívás. Néha fájhat, lesznek rossz és szomorú pillanatok, de ha ennek ellenére mégis megpróbálsz valami olyasmit, ami merőben eltér az eddigi biztos, pozitív dolgoktól, bármit is érezz, a lényeg az, hogy érezz valamit. Mert végül eljön majd az idő, amikor azt mondod "azért jó, hogy keresztül mentem ezeken a megpróbáltatásokon". Viszont ha félsz, azt később könnyen megbánhatod.



"Nem akarom megbánni a döntéseimet." Ayunak is vannak sérelmei, beleértve azt is, hogy ott hagyta az iskolát.

Ayu: Ha folytatni akarnám a tanulmányaimat, megtehetném. De nem erről van szó. Többet szeretnék, mint az ezekből az időkből megmaradt emlékek. Habár egyaránt vidámak és szomorúak is. Ma ugyan erre gondoltam és ez az, amiért nem akarok visszahúzódó lenni és ki akarok próbálni mindent. Azt hiszem, ilyen az én életmódom. Természetesen vannak időszakok, amikor úgy gondoljuk, hogy a suliban semmi klassz dolog nincsen vagy amikor nem akarunk menni mert van valakivel valami problémánk, de később, hidd el, én mondom, örülni fogsz neki, hogy jártál suliba. Talán nem fogtok hinni pont nekem, aki magam is abbahagytam az iskolát, de ha később, felnőttként visszagondolunk arra, hogy mennyire untuk az egészet a jó emlékek is be fognak ugrani. Viszont én nem emlékezhetek ilyenekre, és ezt igazán bánom. Szóval kérlek, a kedvemért, legyen bátorságotok iskolába járni és szerezzetek sok emléket. Nekem pedig meg lesz továbbra is a bátorságom, hogy teljes erőből énekeljek.
 





Saját fordítás