A Song for XX
Amikor az albumot csináltuk, ezt a számot készítettük el legelőször. Először mindig a fejemben születik meg a dalszöveg, aztán leírom, majd elvégzem rajta az utolsó simításokat. De ennél a dalnál hiába volt meg minden a fejemben, mégsem tudtam leírni. Amikor szavakba öntöttem őket, túl nyersnek hangzottak, úgyhogy sokáig tartott, míg végre ilyen lett.
Ezt a dalt a gyerekkorom ihlette, a témája a kétségbeesés és az aggályok, amiket akkoriban éreztem. Mivel ez már nagyon régen történt, elrejthettem volna dolgokat, ha éppen úgy akarom, vagy egy szerethető gyermeknek állíthattam volna be magam, esetleg széppé színezhettem volna a történetet, de nem akartam hazugságokat leírni. Ha nem őszintén írtam volna meg ezt a számot, akkor az albumot sem tudtam volna megcsinálni.



Hana
Ezt a dalt úgy írtam, hogy közben egy virágot néztem a házamban. Egészen pontosan leírtam, hogy éppen mire gondolok, de ugyanakkor egy csomó kérdés is megfogalmazódott bennem. Egészen addig utáltam minden olyat, ami rá van szorulva valakire, mint például egy virág, akinek szüksége van valakire, hogy locsolja, hogy életben tartsa. Mindig azt gondoltam "Próbálj már meg tenni magadért valamit, ne légy már ilyen puhány!"
De miután láttam, hogy a kis növényke gyönyörűen virágba borult, azt kérdeztem: "Mégis hogy tud ilyen gyönyörűen virágozni, mikor tudja, hogy egynap majd úgyis elhervad?" vagy "Talán azért virágzik ilyen szépen, mert nem tudja, hogy hamarosan elhervad?" Azt hiszem, most már én is képes lennék gyönyörű virággá nyílni, habár tudom, egyszer úgyis elhervadok. És a virág is egyre gyengébb lesz. Ha virág volnék, akkor nem szeretnék egyszínű maradni, sem pedig egy héten belül elszáradni. De az a kis virág még úgy is képes volt kinyílni, hogy semmibe vettem. Amikor meglátok egy hasonló virágot egy picit feszült leszek. Ilyesféle gondolatokat fogalmaz meg a dal is.



 
Friend
Ez a dal a debütáló dalom, a Poker Face párja. Oh Istenem, annyira zavarba ejtő, hogy *nevet* nem tudom türtőztetni magam *nevet*. Ha az elejétől kezded az album hallgatását, akkor észreveheted, hogy ennél a számnál más a hangom. De nem akartam még egyszer felénekelni. A Poker Face előtt vettük fel a dalt, szóval ez volt az első alkalom, hogy valami ilyesmit csinálok és olyan erősen próbáltam énekelni, hogy majdnem elpattantak a vérerek a torkomban. Akárhányszor hallom ezt a számot visszaemlékszek magamra és olyan nosztalgikus érzés fog el



Friend II.
Igarashi-san az Every Little Thing-ből szerezte a dal zenéjét. Az albumon található negyedik szám a Friend, utána rögtön következik is a Friend II. Bár nem feltétlenül a Friend folytatásának szántam. A debütálásom előtti elképzeléseim a Friend-ről különböznek a mostaniaktól, mivel az elmúlt évben több emberrel találkoztam, mint az eddigi életem során összesen, és sok különféle dolgot éltem át sok különböző emberrel. Szóval ez inkább egyfajta ráadás, mintsem folytatás. Friend, ahogy 19 évesen láttam, és Friend II., ahogy 20 évesen. *nevet*



Poker Face
Miközben a Poker Face-t írtam olyan gondolatok is megfogalmazódtak bennem, hogy "Sírhatsz, amikor csak akarsz, de ha mindenki más sír, én nevetni akarok" Pedig eleget sírtam én már, talán többet is, mint mások. *nevet* Azt hiszem hihetetlenül magányos voltam. És talán ez az, amiért ilyeneket írtam bele, hogy "Meg akarom mutatni milyen erős is vagyok" és "Erős akarok lenni".
Amikor ezt a számot hallgattam a második kislemezemen a You-n, akkor egy tiszta ablakra gondoltam. Az ablak az egyik legfontosabb része a háznak, megvéd a szél ellen, vastag és szilárd, olyan biztonságérzetet nyújt. De amikor összetörik az nagy zajjal jár és a szilánkjai szétszóródnak mindenfelé, nem igaz? Ez a két dal ezt a fajta törékeny, múlandó erőt jelképezi.



Wishing
Nem az a fajta vagyok, aki könnyen megnyílik másoknak, és nem is vagyok túl jó barát szerzés terén, valamint sok időbe telik, amíg valaki barátja leszek. Azt hiszem akkor volt, amikor a You-t énekeltem, igen, körülbelül azután találkoztam azzal a személlyel és barátok lettünk. A szöveg, amit neki írtam a 'Wishing'
Azt hiszem, mindenkinek van valaki, akit a legjobb barátjának nevezhet és nem tudnak anélkül a barát nélkül élni. Nekem is van valaki és úgy gondolom mindenki másnak is. De a barátok és a legjobb barátok nem tölthetik örökké együtt az életük nagy részét. Úgy vélem, ha szerelmesek lennének, akkor összeházasodhatnának és együtt lehetnének örökké...



You
Ez a dal körülbelül a Poker Face-szel egy időben készült és ekkor tudatosult bennem igazán, hogy "Énekelek. Énekesnő leszek." A Poker Face-szel és a You által meg akartam valakit gyógyítani, de rájöttem, hogy igazából csak én akarok rendbe jönni. A dalszövegben is érezhető az akkori, egyfajta problémával küszködő énem. Ráadásul a felvétel folyamán az egészségem sem a legjobban szolgált, így a vokál nem lett az igazi.



As if...
Ez egy Kazu-bou dal (Kazuhito Kikuchi szerezte a zenéjét - szerk.), csak úgy, mint a Depend on You. De mielőtt még nem találkoztam Kazu-bou-val, csupán a neve alapján egy nagydarab, kövér, öreg pasasnak képzeltem el, bozontos szakállal *nevet*. És miközben írtam a szöveget folyton beugrott, hogy a nagydarab bozontos szakállas pasas nagyban zenét szerezget. De amikor találkoztam vele, és a saját szememmel láthattam, hogy hogy is néz ki, azt mondtam "ez nem lehet!" *nevet*. Teljesen másmilyen volt, mint amilyennek elképzeltem. És csupán csak egy évvel volt idősebb nálam... És ez után megengedte, hogy 'tiszteletteljesen' Kazu-bou-nak hívjam. *nevet*
Az ő dalai közül a lemezen csak a Depend on You és az As if... van rajta, de én mindegyiket nagyon szeretem. Ő igazán ismeri az érzékeny pontjaimat, nos hát ez Kazu-bou.



Powder Snow
Ezt a dalt azért készítettem, hogy megcáfoljam azt a feltételezést, miszerint én a saját kis világomban élek. Sokszor hallottam azt, hogy "A dalaid mindig pozitívak, élénkítően hatnak és feldobnak" vagy "A bátorító és pozitív üzeneteket hordozó dalok egyik jelentős alakja vagy". Természetesen borzasztóan örülök, hogy az emberekre bátorítóan hatnak a dalaim, szerintem ez csodálatos, de nem csak ennyi vagyok. Vannak idők, amikor igazán depis tudok lenni és egymagamban stresszelek. Az életem nem csak móka és kacagás.
A Powder Snow-val azt akartam elmondani, hogy nem hinném, hogy baj, ha egy kicsit negatív vagy és jobb pozitívnak lenni. Időről időre szükségünk van arra, hogy egy kicsit gondolkodjunk és kiadjuk magunkból a feszültséget.
A dal lágyan indul és a refrén felé egyre komolyodik, majd egy drámai balladába fordul át.



Trust
Május környékén kezdtem el írni ezt a dalt, még egy Los Angeles-i hotelszobában, de hirtelen elszállt az ihletem és nem tudtam folytatni. Ezért mondtam a produceremnek és a stábnak, hogy mozduljunk ki egy kicsit, szóval autóba vágódtunk és négy órán keresztül mentünk körbe-körbe ugyan azon a helyen, mialatt én a Trust-ot írtam. Azt hiszem az, hogy mégis meg tudtam írni csakis annak a kellemes környezetnek volt köszönhető, amit a stáb teremtett. Ők csak ültek némán a kocsiba, egy szót sem szólva. Én pedig nem éreztem nyomasztónak az írást. Bár le mertem volna fogadni, hogy mindenki azt gondolta "Ez most komolyan ezt csinálja?" *nevet*
Amikor a szöveg készen lett, észrevettem, hogy a legutolsó refrénben kétszer is használtam a 'hinni' szót. Az járt a fejemben "Vajon megváltoztam ezáltal a szám által?" "Azt hiszem találtam valamit, amiben hihetek". Szóval meglepett, hogy kétszer is használtam a 'hinni' szót, de ugyanakkor hihetetlenül boldog is voltam.
Az ehhez a számhoz készült videóban sokkal inkább a cselekményre fektettük a hangsúlyt, kicsit jobban, mint az előző két klipben. És a producer azt kérte tőlem "Hogy ne legyen a videó annyira üres, próbálj vele több érzelmet vinni". Szóval sírtam, nevettem, meg még dühös is voltam... szóval jó sok érzelmet belevittem.



Depend on You
A Depend on You az első olyan dalaim közé tartozik, amiben kérdéseket is tettem fel. A Poker Face és a You arról szólt, hogy megmutatom milyen erős is vagyok, a Trust-nál képes voltam használni a 'hinni' szót, a For my Dear-rel az éneklés jelentőségén tűnődtem el, a Depend on You-val pedig lezártam a '98-as évet és efféle gondolatok fogalmazódtak meg bennem: "Vajon mi lesz jövő ilyenkor?" vagy "Mi változott meg bennem idén a leginkább?". Aztán később úgy éreztem, képes vagyok hinni magamban. Úgy értem, ha te sem hiszel önmagadban akkor mások hogy higgyenek? Szóval amikor úgy éreztem, hogy szeretem önmagam és hiszek is magamban, akkor erősebbnek éreztem magam, mint valaha. Aztán elgondolkodtam azon, hogy nem-e állnák készen már egy kapcsolatra. De nem úgy értem, hogy akkor már rögtön valaki gyengét keresnék, hogy védelmezhessem. Mert rendben van az ha, megosztja veled a bánatát megy ilyenek, de te tedd csak amit akarsz, mert a végén úgyis magad találod meg a választ, mert senki nem fogja azt mondani, hogy na majd én megteszek mindent, hogy segítsek. Szóval azért írtam a Depend on You-t, mert már én is érzek magamban egy kis erőt.



Signal
A Signal akkor született, amikor egyszer kocsikázás közben a forgalmi jelzőlámpákat kábultan néztem és vártam, hogy végre váltson.
Az emlékek mindig gyönyörűek, mert az emberben sokkal inkább a jó marad meg, mintsem a rossz. Az idősek is mindig azt mondogatják, hogy "Azok voltak a szép idők", nem? De úgy vélem, ha akkor ismét átélnék azokat a napokat, akkor már mégsem lennének annyira szépek és lennének dolgok, amiktől inkább elfordítanák a tekintetüket.
Amikor ilyesmi munkát végzel vannak emberek, akik elismernek, de vannak akik csak áthúznak egy nagy x-el és egyből leírnak. Ha igazán belegondolok, az én múltamban is vannak olyan dolgok, amiket jobb szeretnék elfelejteni. Ez az, amiért nem a múltban és nem is a jövőben, hanem a jelenben élek. Szóval ez a dal egy üzenet Ayutól.



From your letter
Szeretem a leveleket, írni és és kapni is egyaránt. Ha valaki szóban mond neked valamit, akkor letudhatod annyival, hogy "Áh, úgy is elfelejtem" vagy "Jól van, majd lesz valami". De a levelekkel más a helyzet. Ha levelet kapsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a valaki, aki írt neked, az mindvégig odafigyelt és ha néhány dologban meggondolják magukat, akkor újraírhatják. Szóval a levél az valami igazán valódi dolog. Nagyon sokat jelentenek a számomra.
Mikor dalszöveget készültem írni, kaptam egy rakat levelet egy csomó különböző embertől és ennek hatására jöttem rá, hogy mennyire szeretem is én a leveleket. Aztán elkezdtem keresni, hogy hol vannak benne átjavítások és azt gondoltam "Oh, bizonyára meggondolta magát". Azért írtam ezt a dalt, mert a levelek olvasása közben én is akartam írni egyet.



For my Dear...
Amikor ezt a számot kellett megírnom, az emberek még a Trust című kislemezemmel voltak elfoglalva, sokkal nagyobb érdeklődés övezte, mint azt gondoltam volna. Ez eléggé meglepett és nem is nagyon tudtam kezelni. Eléggé rémült voltam és nem is igazán tudtam felhőtlenül boldog lenni. Jó, persze, örültem neki, de felmerültek bennem olyan kérdések, mint: "Mit csinálok?" vagy "Mégis miért énekelek? Nem is akartam énekesnő lenni és tudatosan sem készültem rá..."
Kiskoromban sem voltam jó a verbális kommunikációban, nem igazán tudtam magam kifejezni. Rendkívül szégyenlős is voltam, abba az elvörösödős, fej lehajt kategóriába tartoztam. Aztán később gondjaim adódtak ebből, hogy hogyan is mondjam el, amit szeretnék, hogyan juttassam el az emberekhez a gondolataim, mit kéne tennem, hogy megmagyarázhassam a létezésem.
Ha visszatekintek a gyermekkoromra azt gondolom: "Jó ez így... rátaláltam az éneklésre". Dalszövegeket írok és eléneklem őket. És végülis nem bánom, hogy így alakultak a dolgok, hogy énekesnő lettem, mert így apránként egyre jobban ki tudom fejezni a gondolataim. A For my Deart is azért írtam, hogy megoszthassam az érzéseimet.



Present
A megbeszélések során végül eldőlt, hogy 15 szám lesz az A Song for XX-en és pluszban még egy titkos szám, a Present. Azok akik végighallgatják az albumot hallani fogják a 16. számot is. De akik csak egy-egy számot hallgatnak meg belőle nem fogják megtalálni. Szóval azért tettem rá ezt a titkos számot, hogy azoknak, akik lesznek olyan kedvesek és végighallgatják az albumot legyen valami extra.
Az albumon már egy csomó olyan szám van, amik arról szólnak, hogy mióta megszülettem van jelenem és jövőm. De a végén, amikor azon gondolkodtam, hogy miként zárhatnám le méltóan az albumot, akkor a producerem és a stáb arca ugrott be. Csak azért sikerült megírnom, és csak azért sikerült feltennem az albumra, mert ők itt vannak nekem, itt van a szeretetük. Szóval amikor a Present-et írtam végig az járt a fejemben, hogy miként fejezhetném ki a köszönetemet a támogatásukért.
 

Saját fordítás