2011. mrcius 11.
Rettent ijeszt. Mindannyian csak aggdunk, mr alig brjuk elviselni. Reszketnk.
Nem kell azt hazudnod, hogy jl vagy, hogy minden rendben van veled. Srj csak, ha gy rzed srnod kell. Mg n magam sem tudok meglljt parancsolni a knnyeimnek, ha a tvben mutatott borzaszt felvteleket nzem. Az tlagosnak indul tegnapi nap egy pillanat alatt csapott t egy igazi rmlomba. Mindez a szemnk eltt, anlkl, hogy brmit is tehetnnk. Semmit sem tehettnk, csak nztnk tehetetlenl.
Mg most is csak szomor kpsorok ismtldnek a hrekben. Annyira, de annyira fjdalmas.
De... ha ennek vge, nem kellene egy mly llegzettel felemelni a fejnket, egytt?
Japn, ami mr annyi puszttst meglt. Japn, mely a sok szenvedstl mr romokban hever. Az orszgunk, melybe vgtelen fjdalmat vstek bele.
Mirt nem folytatjuk tovbb a sebeink begygytst, egytt, rendletlenl, brmeddig is tartson?
Nem baj, ha aprnknt, hisz nem vagyunk tkletesek, belefr, ha hibzunk, de a legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel. Csak higgynk magunkban s biztosan sikerlni fog.
Soha nem felejtem a napot - 2011. mrcius 11.
|