2010. október 28. 06:45
Valaki, akit régóta ismerek, elhagyta ezt a világot, egyedül.
Még a dátum is egyezik az én drága testvérkémével, aki néhány éve ment a mennyországba. Sőt, még az is, ahogy búcsút vettek e világtól.
Több részletet most nem is osztanák meg, de van valami, amit mindenképpen el szeretnék mondani.
Ha van valaki, aki szeretne veled találkozni, mindegy, hogy milyen aprócska, hétköznapi kívánság is, kérlek szoríts számára egy kis időt még a zsúfolt napjaidon is, ne pedig kifogásokkal hozakodj elő, hanem menj
Ha arra van egy órád, hogy telefonon cseveréssz vele, akkor arra is kell, hogy legyen, hogy személyesen is találkozzatok és belenézhess a szemébe, megfoghasd a kezét.
Borzasztóan könnyű elveszíteni valamit és borzasztóan nehéz ezt a veszteséget feldolgozni.
Én már csak tudom, hogy sajnos van, amikor egyetlen szabad perced sem lehet egy nap, bármennyire is szeretnéd, de akkor kérlek hívd fel és mondd el neki te magad, hogy szereted és fontos számodra.
Mert senki sem tudhatja, hogy mit hoz a holnap...
|