2010. október 9. 04:37
Ezen a napon ment el az a barátom, akivel ugyanolyan piros karkötőt viseltünk.
Most írok róla harmadszorra a blogomban.
Az első alkalom azon az éjjelen volt, mikor eltávozott, én pedig köszönetet mondtam mindazoknak, akik velem együtt imádkoztak érte.
A második, egy évvel később, mikor dalt írtam hozzá, melyben megfogalmaztam mindazt, amit el szerettem volna még mondani neki.
A harmadik pedig ma van... Mivel éjjel majd nem tudok írni, ezért írok most.
Hogy is kezdjem...
Azt hiszem, Isten valóban létezik...
Mert ma, október 9-én, mikor ő útnak indult egy más helyre, a 7 nap utolsó harca kezdődik.
Egy bátorító üzenet Bacchitól:
"Figyellek, úgyhogy ne félj! Küzdj a legvégső percig!"
Ez volt az, amit hallottam.
Igen, ezt hallottam.
És ez az, amiért nem veszítek!
Még 3 nap
Nem~~~ fogok~~~ veszíteni!!!
Csak figyelj, Bacchi!
Aztán nehogy előbb sírva fakadj ám, mint én!
Úgyhogy srácok, gyerünk!
|